Daylesford

Daylesford egy másik premontrei apátság, amelyet volt szerencsém meglátogatni a karácsonyi szünet második felében (december 29. - január 6. között). Pár ottani atyát ismertem korábbról és ők hívtak meg engem, hogy mindenképpen látogassam meg őket is, ha már Amerikában vagyok.

A központ a Philadelphia vonzáskörzetében lévő Paoli kisvárosban található, csodálatos kertvárosi, dimbes-dombos környezetben. Az épületek körüli park tele van különleges fenyőkkel, örökzöldekkel (a kedvenc fáim; pl cédrus) - csodálatos és nagyon békés.

Röviden szeretnék szólni a hely történetéről, múltjáról. Amint a De Pere-i krónikámban már írtam B. Pennings premontrei atya (későbbi apát) jött először Amerikába az 1890-as évek végén, és alapított közösséget, majd iskolát Wisconsin-ban, majd ebből az anyaházból születtek később további premontrei helyek (ház, priorátus, apátság), iskolák, missziók... 1932-ben mentek először atyák Philadelphia mellé (kb fél óra DNY-ra) és megalapították a ma is működő Archmere Academy premontrei középiskolát (erről külön fogok szólni néhány nap múlva); majd két évvel később (1934) a Saint John Neumann High School-t, dél Philadelphiában. Az ötvenes évekre a két iskolából jövő hivatások miatt a közösség komolyan felfejlődött és szükségessé vált egy tanulmányi, nevelői központ kialakítása (1954, Daylesford) a belépők számára. 1956-ban Paoliban megalapították a Szent Norbert plébániát (vasárnap este ott voltam szentmisén). A hatvanas évek elején a közösség elhatározta, hogy alkalmas és végleges helyet keres magának; ekkor találták meg a mai területet Paoli-ban. 1963-66 között épült föl a hatalmas premontrei központ: a templom, a rendház és a lelkiségi központ első formája. A templom felszentelése 1967-ben volt. Daylesford először a De Pere-i apátság függő háza volt, később önálló apátsággá vált (úgy emlékszem még a '60-as években). 2004-ben volt egy nagy felújítás, amely elsősorban a lelkiségi központot és kisebb részben a rendházat érintette (bővítés, modernebbé tevés). Ezek az épületek is hasomlóan modernek, mint az itteni apátságban. Azért bőven lehet benne találni szépséget...

 Az apátsági templom, a harangtoronnyal. - A templombelső a bejárat fele nézve.

Az oltártól bal oldalra lehet látni a felolvasó állványt (fából faragott sas; piros díszítéssel); az oltártól jobbra pedig az énekesek és a zenészek foglalnak helyet a vasár- és ünnepnapi szentmiséken.

A festett üvegablakok különös fényt és színt, az eltolt tetőszerkezet pedig egyedi formát és tagolást ad a térnek. Személy szerint nekem a rengeteg beton nem jön be, de a színek és a formák tetszenek.

  A templombelső a hívek felől nézve. - A templom előtti tér, a háttérben, a fák előtt a temető.
A orgona sípjai szabadon vannak, nem egy házban, szekrényben; és a templom mindkét végében vannak. A legtöbb síp a templom elejében van a sekrestye melletti falon (amit a bal oldali képen látunk), a különleges sípok, főleg a trombiták a bejárat feletti falon, kis karzaton kaptak helyet (távolról följebb a 2. képen lehet látni). A plafon kivételével a falak meszeletlenek, a tömör beton látszik (leginkább a templom 2 végében látványos). Sokan kérdezik az apátot, hogy "mikor lesz már befejezve, lemeszelve a templom"? De ez már a végleges verzió, így lett kitalálva, akár tetszik, akár nem. A harangtorony sem mindenkinek jön be...

 A lelkiségi központ (a templom bal oldala mellett) - A rendház (a templom jobb oldala mellett)

A rendtársak nagy része a rendházban lakik, de az újabban jött testvérek (kb 5-en) már a lelkiségi központ 2. emeletén kaptak helyet. Az én szobám ugyanott, csak a 3. emeleten volt. Szuper szoba, csodálatos kilátással a parkra. Valamelyik atya mondta: "Mi a különbség a két apátság között? De Pere - széles folyosók, de kis szobák (sok atyának 2 szobája van, mert nem fér el; és csak egy mosdó van benne); Daylesford - szűk folyosók (de tényleg nagyon, már-már a klausztrofóbiáig), de tágas szobák (benne WC és zuhanyzó is)!" Így van tényleg, ezt én is tapasztaltam!

A jobb oldali mellékkápolna, ahol a zsolozsmák és a hétköznapi szentmisék vannak. - A bal oldali mellékkápolna, ahol az oltáriszentséget őrzik.
A hétköznapi szentmisére is elég sokan eljönnek, néha akár 50 ember is együtt imádkozik a szerzetesekkel. Ott is főleg idősebbek és terciárkák (harmadrendiek) vesznek részt a liturgiákon, de nagyon aktívan (ének, felolvasás, ministrálás és áldoztatás). A liturgiák, az én érzésem szerint, kicsit átéltebbek, komolyabbak és a miénkhez közelebb állóak, mint De Pere-ben.

 A káptalan terem (a kórus is itt próbál). - A lelkiségi központ nagy terme, aulája.

A káptalantermet csak a házikáptalannál használja a közösség, különben csak a zenei szolgálat készülésére és a nagyobb lelkigyakorlatozó csoportok befogadására szolgál a hétköznapokban. Régebbi időben, úgy tudom a hétköznapi szentmisék itt voltak, csak télen fáztak az emberek, mert nehéz rendesen befűteni.

Az aula eredetileg, a 2004-es átépítés előtt belső kert, udvar volt. Ezt fedték be később, így egy szép, tágas, világos közösségi termet kaptak a földszinten; a felső 2 emeleten pedig beljebb hozták a falakat (a látható oszlopok segítségével) és így 2 szinten plusz tereket kaptak, melyben ma a bővülő könyvtár található. Ügyes, okos és persze gazdaságos (nem elhanyagolható szempont, még itt sem) megoldás, és szerintem valamiképpen szép is. 

Most zárom a bejegyzést, de még tervezek egy DA-extra bejegyzést, melyben a hely néhány

érdekes, különleges és/vagy szép részét mutatom majd be... See you soon!

Akit bővebben érdekel a téma, annak az apátság honlapját ajánlom megtekintésre.