New York I.

Végre nekikezdek a keleti parti látogatás legizgalmasabb eseményének feldolgozásába...

Nem egy könnyű feladat, mert rengeteg az élmény és a kép...

Mint már korábban írtam, Philadelphia Washington és New York között fekszik a keleti parton,

és mivel elég kevés idővel rendelkeztem, feladták nekem a leckét, hogy válasszak...

A dilemma felvázolásához (megint) igénybe venném kifejezésekben gazdag kollégám frázisait:

"Húúúúúúúú!!!!!!!! Brutális kérdés, lehet rajta zakatolni...

Amerikai ÁLLAM = Washington D.C.

- vagy -

Amerikai ÁLOM = New York City, Manhattan

???!!!

Szerintem itt nincs rossz választás. Bármelyik jön be, biztosan tuti lesz..."

És milyen igaza lett!!! Kösz' Csababá'!

Szóval valahogy ilyenformán kezdődött a dolog,

majd pár napos vívódás, azután választottam...

(durván leegyszerűsítve a dolgot - sorry)

Washington a sok emlékhelyről, épületről és parkról híres;

New York pedig a sokszínűségtől, a hangulattól és a pörgéstől megragadó.

Most erre az utóbbira vágytam, így azt választottam!

Elég viccesen hangzana, ha azt mondanám egy nap alatt megnéztem New York-ot; egy 10 milliós, óriási és hihetetlen változatos várost. Hát bevallom nem is így történt... Csak Manhattan-ben az egyik kerületben néztünk körül (5 városrész van), és még azt sem tudtuk 10 óra alatt kimeríteni (messze nem)!!!

Szerintem ha egy teljes évig csak NY-ban lennék, akkor sem biztos hogy mindent meg tudnék nézni!

Káprázatos hangulat, valószerűtlen változatosság és elbűvölő színesség!!!

(Sorry; nem tudom mind a 120 képet feltölteni - válogatások készülnek!)

Bal - Az 5th Ave (a sugárút, ami középen kettészeli Manhattant K-NY-i irányban, és ami mellett a leghíresebb terek és épületek sorakoznak) keleti végében található a Washington Square és annak oldalában a Washington Arch (diadalív).

Jobb - Manhattan közepén terül el a gyönyörű és békés Central Park (a városrész szíve). Benne tavak, ligetek, állatkert, sportpályák, padok és hangulatos kis bodegák. A park szélén megállva és a városrész szívét felülről tekintve is valami egészen különös kettősség kerít a hatalmába: egyik oldalra nézek és mesésen szép parkot (tavat, dombot, fákat...) látok, mintha csak egy nemzeti park területén sétálnék; amikor pedig a másik irányba tekintek csak betont, fémet és üveget (vagyis felhőkarcolókat és utcákat) találok eszméletlen mennyiségben és magasságban. Olyan elvágólag fekszik egymás mellett ez a két rész, mintha zsilettpengével vágták volna ki őket különböző térképből és illesztették volna össze (a poén kedvéért).

A világváros székesegyháza a Szent Patrik katedrális, amely egy hatalmas és csodaszép templom, mégis kívülről olyan kicsinek és jelentéktelenek tűnik a sok felhőkarcoló mellett. Tényleg gyönyörű templom a rengeteg faragott, fehér oszlopaival; a műves, nagy üvegablakaival és a legalább 20 mellék-oltárával. Rengetegen voltak a katedrálisban: voltak akik turistaként érdeklődtek iránta; akadtak akik csak leülni, pihenni akartak egy keveset; többen egy rövid fohászra, imára tértek be; és voltak akik a csendes nyugalmat, a békét keresték a zajos, végtelen forgatagból kiszakadva.

Bal - A Rockefeller Center lábánál járunk, ami az egyik legérdekesebb épületegyüttes a városban. A multimilliomosról elnevezett épületben a különböző irodák mellett a média képviseletei, stúdiói foglalnak helyet. A legnevesebb amerikai TV-csatornák ebből a nagy épületből sugározzák adásukat (többek között). Az előtte lévő téren pedig mindig történik valami érdekesség, ami vonzza a sokaságot. Látogatásunk alkalmával mi korcsolyapályával, karácsonyi dekorációval (teljes összevisszaságban; még magyar huszár-szerűség is álldogált valahol...) és ünnepi vásárral találkoztunk (ahogy P.Zs. mondaná: capcara; volt ott minden, még kiskertajtó is...).

Jobb - Ezen a képen NY talán legemblematikusabb felhőkarcolója található az Empire State Building. Egy ideig (41 évig) ez volt a város, és a világ legmagasabb épülete is (443m magas, 102 emeletes, 1931-ben készült el), de mára már egyik állítás sem igaz (a kínaiak és az arabok beelőztek). Természetesen nem hagytam ki a lehetőséget, hogy megtekintsem a várost madártávlatból...

Bal - A kilátás nyugat (a kontinens) fele tekintve. Az előtérben épületek (ismertebbek is), alul eltörpülve a katedrális (csak azért találom meg mert tudom hol kell keresni), hátrébb középen a nagy barna folt a Central Park, bal oldalt a Hudson folyó, háttérben a G. Washington híddal...

Jobb - A kilátás kelet (az óceán) fele tekintve. Ezen a képen előrébb Manhattan keleti csücske látható, a Times Square üzleti területének nagy épületeivel, mögötte a Hudson folyó. A bal oldalon háttérben a Brooklyn Bridge található, jobb oldalon pedig a Liberty Island és rajta a híres Szabadság-szobor (sajnos csak nagyon piciben, információ szerűen).

{Természetesen kapitalista mentalitás: nemcsak a jegy nagyon drága, hanem még emellett, - hogy még több pénzt kiszedjenek a zsebedből, - legalább 2x át kell menned az emléktárgyakkal teletömött boltok sokaságán és minimum ennyiszer felajánlják, hogy speciális, profi emlék-fényképet készítenek rólad, stb. Szóval úgy megközelítőleg kiszámoltuk, hogy egy 4 tagú család alsó hangon (ha vigyáz, akkor is) el tud költeni ezen az egy helyen 200 dollárt, és ha nem figyel a költségekre; akkor nem is akarom tudni...}

De a kilátás és néhány kapcsolódó élmény mindenért kárpótol. A pórnépnek való kilátó a 86. emeleten van: belül található egy zárt üveges rész, ahonnan kevesebbet lehet látni, de jó az időjárás, és körben van egy nyitott terasz, ahol elég mostohák a körülmények, de mindent lehet látni. Egyszerűen lenyűgöző; a világ a lábaid előtt hever: NY összes nevezetességét lehet látni felülről, egyben - folyó, felhőkarcolók, hidak, fények, parkok, hajók... A 20-30 emeletes épületek olyan picik, mint egy esetlen kis nyaraló; a járművek olyan parányiak, mint a hangyák a fűben; és a nagyváros forgatagának zaja tompa, megnyugtató duruzsolásként hatol föl ebbe az extra magasságba. Hát igen, van mit szemlélni a szomjas szemnek...

A kilátás élménye annyira lekötött, hogy azt sem vettem észre, hogy mennyire fázom a hihetetlenül erős és hideg szélben; csak arra lettem figyelmes, hogy már nem tudom a fényképező gombját lenyomni! Kétszer kellett bemennem egy kicsit felengedni, mire be tudtam telni a látvánnyal és rá tudtam szánni magam a lemenetelre. Tényleg fantasztikus!

Aki csak teheti (a pénztárcája és az ideje engedi) életében egyszer látogasson el Amerikába és semmiképpen se hagyja ki az "ÁLOMVÁROST"!!!

To be continued...