A Priorátusban és a Főiskola területén nagyban zajlik az élet.
Nincs megállás, pörgés ezerrel, mindig történik valami...
Nemcsak a programokban, hanem az emberek között is nagy a színesség!
Most ebből a kavalkádból szeretnék pár kedves foltot kiragadni.
A Priorátus állandó lakóiról, az amerikai premontrei atyákról már megemlékeztem egy korábbi bejegyzésben. De ezzel még koránt sem teljes a közösségi körkép...
Azt kell mondanom, hogy január eleje óta nemzetközi és koedukált perjelséggé léptünk elő.
Talán ez elsőre többeknek meghökkentőnek és szokatlannak tűnhet...
...mert az is. Tudomásom szerint ilyen nem sok van a világon.
Különleges körülmények egyedülálló helyzetet szülhetnek!
Mi mind a négyen a világ három pontjáról azért jöttünk ide, hogy a helyi közösség segítségével nyelvet tanuljunk és megismerkedjünk egy másik földrész premontrei közösségi életével. A rendünkben is már az angol lett a közös nyelv; ezt használjuk legtöbbet a találkozókon és a kapcsolattartásban.
A két premontrei nővér, Cristina (balközépen) és Natividad (jobb szélen), Spanyolországból érkeztek és ezt a félévet töltik a főiskolán, január és május között. Ők a legfiatalabbak a közösségükben és a zárt, szemlélődő közösség velük próbál nyitni (a megengedett határokon belül) a rend többi háza és a világ felé.
A harmadik sorstárs Alessandro (bal szélen) egy Brazil premontrei közösségnek a tagja. Alex befejezte a teológiai tanulmányait, diakónus testvér és a papszentelése előtt tölt el egy bő félévet az USA-ban.
Mind a négyen azonos korosztály vagyunk, mindenki másfél éven belül. Nagyon jól megértjük egymást, a nyelvi bonyodalmak ellenére is és fantasztikus a hangulat. Sok vidámság, humor, kedves cikizés és önirónia jellemzi a nemzetközi csapatot, a helyiek közepette. Nincs unalmas és eseménytelen nap!
Második színfoltként egy főiskolai fiatal csapatot szeretnék bemutatni. Ezek a huszonéves fiatalok a főiskolán tanulnak, komoly hitvalló keresztények és tanítási időben minden nap együtt imádkoznak a premontreiekkel. Részt vesznek a szentmisén, a zsolozsmákon és a nyitott programokon. Nagyon lelkes és értelmes társaság, mindenben lehet rájuk számítani egy kedves mosolytól a kemény munkáig. A plébánia életében is segítőkészen részt vállalnak (amikor itt vannak). Ez a belső mag, de még van legalább ugyanennyi ember aki ha nem is napi, de rendszeresen és örömmel együtt imádkozik velünk. Igen kedves, vidám és segítőkész emberek; nagyon megszerettem őket. Ha csak lehet, mindig beszélek velük egy pár mondatot. Erősen emlékeztet engem ez a társaság a gödöllői péntek esti fiatal csapatra. Hasomló helyes érzékenység, nyitottság, vidámság és valódi értékkeresés jellemzi mindkét közösséget. Milyen felüdülés látni ezt a rengeteg, bennünket körülvevő felszínesség és tisztátalanság közepette. Isten tartsa meg őket!
Erről a két vietnámi nővérről sem emlékeztem meg ezidáig. December közepéig itt tanultak a főiskola ESL programjában, velünk együtt. Minden nap reggel itt voltak együtt imádkozni a premontrei közösséggel és délben részt vettek a szentmisén, mielőtt visszatértek volna közösségük helyi rendházába. Két nagyon kedves és végtelen szorgalmas nővért ismerhettünk meg. Decemberben mindketten sikeresen befejezték a nyelvi programot, majd egy lelkigyakorlat után sajnos elköltöztek. Januárban egy közeli városban elkezdték a betegápolói képzést, amiért ide érkeztek. Három évig fognak még itt tanulni majd visszatérnek az otthoni közösségükbe, hogy ott kamatoztassák a négy év tanulás sok ajándékát. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sikeresek lesznek, itt és hazai feladataik közepette is. Hiányzik napi jelenlétük, vidám kedvességük...
További tanulmányaikhoz sok erőt, kitartást, vidámságot és sok sikert kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése