Egy régi lemaradásomat szeretném végre rendezni, avagy letudni...
A téli szünetben történt Philadelphia-i látogatásom utolsó bejegyzése következik,
rám jellemzően sajnos jelentős (~3 hónapos) késéssel.
"Better late than never!" = "Jobb később, mint soha!"
Úgyhogy, emberek, folytatódjék az Amerikai Álom (part two)!
A felejthetetlen N.Y.-i városnézés második fele kerül most terítékre (végre)!
A sötétedés és az este eseményei és helyszínei kapnak itt helyet.
Lenyűgöző és sokszínű élmény volt az a nap számomra;
még ma is elevenen él bennem minden része...
A sötétedés kezdetével a természetes fények kezdenek eltűnni és a város mintha teljesen megváltozna.
A nap világosságát a terek, épületek, kirakatok és reklámok fényei veszik át.
Nagyon érdekes és egészen másképpen sokszínű, mint nappal volt.
Az esti sétánk legjelentősebb állomása a 10 év óta különösen híres W.T.C. (World Trade Center - Világkereskedelmi Központ) emlékhelye volt. A kettős épületet 1966 és 1971 között épült, 1973-ban adták át a közönségnek és főleg irodák működtek a kb. 415 emelet magas épületekben. A világszerte hírhedt 2001. szeptember 11-i terrortámadás (itt csak úgy emlegetik - nine eleven) során két elrabolt Boeing 767 repülőgép csapódott a két toronyba (fél óra különbséggel). Néhány órán belül mindkét torony
összedőlt. A mentés és a kivizsgálás után a romokat eltakarították és a tragédia helyén ma emlékhely áll. A bal oldali képen egy bronz dombormű látható, ami a tér szélén lévő ház falán van. Ez a munka az elhunyt és a mentésben résztvevő hősöknek állít emléket. Az ábrázoláson jobbra a 2 füstölgő torony látható, balra a keményen dolgozó mentőalakulatok, alul pedig a hősök nevei találhatók. A jobboldali képen látható az igazi emlékhely. Mindkét épület helyén, az egykori alap nagyságnak megfelelően ma fekete márvány falú, vízeséses emlékmű található leírással, nevekkel... Nekem nagyon tetszett az ötlet egyszerűsége és a megvalósítás szépsége. Egyáltalán nem éreztem túl soknak, vagy harsányan amerikainak, inkább bensőségesnek és kifejező megoldásnak tűnt. Főleg így este nagyon szép volt a sötét márvány, a négy oldalon lezúduló víz és a fények összhangja. Igen érdekes ahogy az amerikaiak komolyan veszik a rövidke történelmüket és ahogy megemlékeznek a komoly eseményekről. Néha egy kicsit nevetséges, de inkább tiszteletet parancsoló és figyelemre méltó...
Ezeken a képeken a W.T.C. emlékhely környéke látható, esti fények mellett. A tér a Manhattan-i félsziget K-i végén található, az üzleti negyedben. Körülötte magas, modern irodaépületek találhatóak, mint ahogy a W.T.C. épületek is ilyen funkciójú felhőkarcolók voltak. Nekem leginkább sétálva, körülnézve az esti városban a fekete és a fehér árnyalatok és a különböző anyagok (beton, üveg, kő, fém, fa...) sokszínű játéka tetszett. Kicsit riasztó volt számomra a zsúfoltság, tömeg és a hatalmas méretek (szóval biztos nem szívesen laknék ott); de ugyanakkor rengeteg dolog lenyűgözött és elgondolkoztatott. New York nagyon különleges, minden irányban hatalmas és hihetetlenül változatos város...
Két érdekességet tartogattam bemutatásra a záró képek előtt.
A bal oldali fotón a Times Square található az amerikai üzleti élet központja és a kapitalista piac ikonja. A téren az összes épület tele van reklámokkal és maga a tér is állandóan zsúfolt. A világ egyik legkeresettebb turista látványossága (kb. 40 mill ember/év, nem igazán értem miért, nekem lenne sok jobb ötletem); és minden évben rengeteg jeles és nagyszabású rendezvény kap helyet ezen a központi téren.
A jobb oldali képen egy nagyon híres és hihetetlenül forgalmas N.Y.-i étterem látható, ahol ebédeltünk, meg azt hiszem én (hi-hi). Majdnem minden amerikai ismeri ezt a helyet és nagyon szeretik. A neve: Carnegie Deli. Három dolgot kell kiemelnem ezzel az étkezdével kapcsolatban. Nagyon jó helyen van, a Central Park és a Carnegie Hall mellett, ezért is ömlik oda a sok éhes ember. Másrészről nagyon jó és hatalmas mennyiség a "kaja" (még én sem tudtam megenni), és a tömeg ellenére is elképesztően pörgős a kiszolgálás. Az ételekre, pl. egy szendvicsre az a jellemző, hogy legalább kétszer annyi benne a hús, mint a kenyér. (Mapi, ez nem az a módi, amire otthon tanítottatok...) És végül egy utolsó érdekesség, ami a képen is látható a háttérben. Az éterem fala teljesen ki van tapétázva a híres emberek (színészek, politikusok...) képeivel, akik a hely megnyitása óta ott megfordultak. (Lehet. hogy azóta már én is ott mosolygok a falon?) Három nagy terem, teljesen tele portrékkal; nem semmi! És a hangulat is fergeteges...
A híres Manhattan-i városrész az éjszakai fényekkel, a folyó túloldaláról. Nagy élmény volt sétálni, hajókázni és nézelődni. Sajnos nagyon kevés képem sikerült a sötétedés után állvány és igazán jó gép híján...
Igazából, ha egészen pontos akarok lenni:
A bal oldali kép a folyó alatt, az alagúton átmenve, a másik oldalról, a New Jersey-i városrész felől készült.
A jobb oldali kép pedig egy hajóról, az öböl felől, kb. a Szabadságszobor tájékáról tekint vissza a Manhattan-i félsziget csúcsára.
Sok élménnyel gazdagodtam, nagyon szép nap volt...
Hála Istennek és a profi idegenvezetőmnek!
(Ezennel a téli kiruccanás beszámolóját befejezettnek tekintem!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése