Kalifornia

Ahogy előre beharangoztam...

A tanítás befejezése után 10 napot töltöttem a harmadik nagy amerikai premontrei közösségben a Kaliforniai Szent Mihály apátságban.

Nem tudom jobban megfogalmazni, mit ahogy korábban levélben is írtam haza.

Engedtessék meg, hogy  ide beidézzem a saját szavaimat, amit a helyszínről írtam:

"Oh, emberek. ez a hely egyszerűen hihetetlen, de tényleg, minden szempontból... nem túlzok, csak felsőfokban és megrendülten tudok erről beszelni. Teljesen levesz a lábamról a rengeteg és többszintű

élmény. Nagyon kedves, munkás és komoly szerzetesek; élő, óriási, növekvő és fantasztikusan szervezett közösség; csodalatos, profi és hagyományos liturgia (szentmise, zsolozsma) és imádságok

(szentségimádás, elmélkedés, rózsafüzér) minden nap!"

Az apátsági templom kívülről (a szobám ablakából) és belülről...

"Ezt a közösséget az '50-es években 8 csornai premontrei atya alapította, szóval még magyar vonatkozásai, gyökerei is vannak. Még egy magyar atya él a nyolcból és beszeltem vele, ő is 90 éves, mint a mi Csaba atyánk De Pereben és évfolyamtársak voltak Párizsban, jól ismerik egymást. És ami még ezeken felül teljesen lenyűgöz az a termeszét szépsége és változatossága. Itt sokkal délebbre vagyunk, kb 2000 mérfölddel, szóval itt sokkal melegebb van és nincs igazán tél (elég egyenletes klíma), úgyhogy itt minden virágzik és burjánzik. Nagyon mediterránan jellegű a táj és kellemes meleg van. Rengeteg olyan növény és állat van jelen, látható, amivel meg élőben soha nem találkoztam, vagy csak képekről, virágüzletből, állatkertből ismerek: pálma, kolibri, banán, orchidea, flamingóvirág, a közeli hegyekben meg pumák vannak és még sorolhatnám. Egyszerűen hihetetlen, mar 2x lémerülésig fényképeztem, nem lehet betelni és abbahagyni olyan mesés az egész, mint egy mediterrán álom."

A rendház a templom sarka felől; és a kert egyik szép részlete...

"Orange a hely neve ahol vagyok, dél Kaliforniában, 45 percre Los Angeles belvárosától és 25 percre az óceán partjától. Remélhetőleg lesz lehetőség a következő héten a híres városban is egy kicsit körülnézni

és az óceánhoz is kimenni (volt lehetőség). Egy másik fantasztikus élmenyem a repülőút volt, Wisconsinből Kaliforniába. Ott is ellőttem legalább 40 képet olyan változatos és csodálatos volt a táj. Először a De Pereben megszokott közép-amerikai táj (farmok, szántók, kertváros, erdő...), majd átrepültünk a Sziklás-hegység felett (óriási hegyek, hófödte csúcsok, gyönyörű ormok, völgyek, erdők és hágók felhőkkel tarkítva), a hegyeket elhagyva meg kb 10 perc múlva már a sivatag felett voltunk (minden sárga és barna; homok, sziklák, kanyonok...), ha nem látom saját szememmel, el sem hiszem hogy ilyen létezik és én láthatom. Itt is nagyon változatos és lenyűgöző a táj, és mint tudjuk a változatosság gyönyörködtet. Szóval teljesen fel vagyok dobva és szivacsként iszom a sok szépséget, információt, élményt és nemigen veszem le az ujjamat a fényképező exponáló gombjáról. Azért természetesen a programokon és imádságokon rendesen reszt veszek... Húúú, bocsánat ez most kicsit zavarosra és emocionálisra sikeredett, de ez van most bennem..."

A rendház oldala a sok pálmafélével; és a templom hátoldala a Szt. Mihály arkangyal szoborral.

Ez volt a levél amit onnan írtam. Remélem egy kicsit érzékelteti hogy milyen volt ott, és én hogyan éreztem magam. Egy kedves atya (Theodor) folyamatosan gondot viselt ránk és szervezte nekünk a programokat; lényegében minden napra egy kiruccanást (közelebb, vagy távolabb). Ő a rendszerváltozás után az apát kérésére pár évet töltött Magyarországon; 2 évet, amiből 12 lett a végére. Szóval ő jól ismeri a magyar közösséget, főleg a csornaiakat és vele sok közös témánk volt. Nagyon változatos, színes dolgokat talált ki, és túlnyomó többségben ő is vitt minket. Azért beszélek többesszámban, mert egy brazil premontrei barátommal együtt mentünk oda, innen Wisconsinből. Úgyhogy a társaság sem volt egyáltalán unalmas; igen jól éreztük magunkat minden pillanatban! Az apátságban eltöltött nyugalmas, pihenős idők is nagyon hasznosak voltak; tudtam beszélgetni, sétálni és persze aludni is egy kicsit.

Bal oldalon: a templom iskola felőli oldala a rengeteg virággal, pálmákkal. 

A jobb oldali képen pedig néhány testvér látható a rendház és az iskola között. 

(Mindkét kép ugyanonnan, az iskola melletti parkolóból készült.)

Ezzel most ezt a bejegyzést befejezem, de nem kell megijedni, nem ennyi volt a Kaliforniai útról a mondandóm! Rengeteg, kb. 650 képet készítettem ezalatt a látogatás alatt, úgyhogy reményeim szerint a következő hetekben szépen sorban ezekről az ott történt változatos programokról lesz külön-külön bejegyzés, megemlékezés, természetesen képekkel színesítve.

Elnézést, hogy ennyire nem írtam semmit az előző hetekben. Sorban 3 dolog akadályozott: először az iskola befejezése, utána az utazás és távollét, majd végül sajnos egy délen beszerzett betegség...

Most már több időm van és jobban vagyok, szóval próbálok újra lendületet venni.

Nagyon köszönöm a kedves látogatók, olvasók és nézegetők megtisztelő figyelmét és hűségét!