Síelés

 

 Március első szombatján voltunk az ESL program szervezésében síelni. Egy busznyi nemzetközi fiatal, túlnyomóan japánok, de volt spanyol, koreai, francia, tajvani, szaúd-arábiai, magyar és négy amerikai főiskolás is. Meg kell hagyni nem kis feltűnést keltettünk... Több mint két óra buszozás után (ÉNY-ra) értük el a célunkat, a Pine Mountain nevezetű helyet. Úgy emlékszem, hogy az már egy másik államban, Minesota-ban van, nagyon szép környezetben és profin kiépített a sportolásra, vendégfogadásra.

Nagyon kegyes volt hozzánk az ég, mert egész télen alig volt hó, de a síelés előtti napon délután és éjjel egész végig és intenzíven esett a hó. Úgyhogy ideális körülmények fogadtak minket a helyszínen.

 Miután felöltöztünk, mindenki megtalálta az alkalmas síbakancsot és sílécet

lassan kitotyogtunk a tanpályára, kicsi leejtőre.

Ha jól számolok 6-8 ember volt kezdő síelő,

és kb 5 ember kezdett a snowboard-al ismerkedni.

Egy bő óra alapozás (mozgás, fékezés, kanyarodás...) után,

még egy szűk órát gyakoroltunk, csúsztunk a gyakorló leejtőn,

majd ebéd után nagy levegőt véve és némi félelemmel,

irány a felvonó és az egyszerűbb pályák.

Az öt perecelés ellenére is azt kell mondanom, hogy valami 

elmondhatatlanul különleges élmény, amikor először lesiklasz a hegyről.

 A hegyre különböző részeire 3 nagy felvonóval lehetett felmenni,

és minden pontról legalább 3-4 irányba lehetett lesiklani.

Rengeteg lehetőség és még közben is sok válaszút.

Gyönyörű erdő, változatos terek és leejtők.

A szűk ösvénytől egészen a széles, nyílt pályákig;

a lankás domboktól a közel függőleges meredek esésig;

a szűz hótól a keményre lejárt pályákig.

Soha kétszer ugyanott és ugyanúgy nem lehet lecsúszni.

Fantasztikus találmány, lehetőség és szuper kikapcsolódás!

Vonzó és hátborzongató, rizikós és megunhatatlan...

 

Egészen a zárásig, sötétedésig síeltünk, egészen kihasználtuk a lehetőséget.

Mi voltunk az utolsók a felvonókon és az öltözőben is.

fantasztikusan megváltozik a környezet és az érzés is

a sötétedés beálltával; mintha egészen máshol lennénk.

A fehér egyszínű változatosságából, lassan a fekete-fehér

különleges kontrasztjába megy át a táj.

Csodálatosan gazdag, mesésen szép...

Ha jól számolok akkor kb 9 órát voltunk a hegynél.

Ha az öltözést, a tanulást és az evést leszámolom,

akkor tisztán 5 órát síeltem a normál pályákon.

Igen, nem tévedés, ez én vagyok a sífelszerelésben és az ép tagjaimmal!

Speciális kabátot és nadrágot még az egyik tanáromtól kaptam kölcsön;

a sílécet és a cipőt viszont a helyszínen kölcsönöztük.

Ugye milyen jól áll? Mintha mindig is síeltem volna...

Milyen fess legény, mintha nem is 35 éves lenne...

Amerikai barátaim is kezdő szintről indultak aznap reggel,

de ők nálam hamarabb, ügyesebben ráéreztek a dolog nyitjára.

Nekem egy kicsit több idő és több esés kellett hozzá...

Azt hiszem nekik a szerelem is adott némi plusz energiát és bátorságot!

Én csak a botomba kapaszkodhattam és a havat csókoltam... ;-)

OK, jól  van, bevallom, néha én is --- hm?

vettem igénybe külső (vagyis felső) segítséget; erősen imádkoztam:

"Uram, add, hogy meg tudjak állni és egy darabban érjek le a hegy lábához!"

A hangulat természetesen frenetikus volt mindenhol ahol csak megfordultunk.

Az öltözőben, a tanpályán, a büfében, a hegyen, a felvonón...

Szerencsére senkit nem zavartunk és többen kifejezetten örültek

a vidám jelenlétünknek, a fiatal társaságnak.

Bolondok voltunk, de azt hiszem jól állt nekünk...

A buszban felében nagy buli, zene, viccelődés és hangos beszélgetés volt;

a másik felében pedig fáradság, alvás, punnyadás...

A nap végére, a több órás intenzív síelés után alaposan elfáradtunk;

a következő napokban minden porcikám fájt a szokatlan intenzív mozgás

és az eddig nem ismert testmozgás, izommunka, sport miatt...

Ez volt életem első síelése, fantasztikus élmény volt, és mi több nem törtem el semmimet!

Remélem lesz még lehetőségem a kezdő sítudásomat gyakorolni, fejleszteni...