Áldott, gazdag és örömteli Húsvéti időszakot kívánok!
Have a blessed and joyful Easter season!
A Nagyhét lezárulása után,
a Szent Háromnap csodás ünnepeire emlékezve,
egy kis képes visszatekintést
(remélem nem lesz nagyon elvont, vagy belemagyarázós)
engedjenek meg a hűséges látogatók...
(A képek az Apátság kertjében készültek a Nagyhét folyamán.)
Sajnos még Nagycsütörtök délelőtt is volt iskolai tanítás...
Az apátságba mentünk Nagycsütörtök kora délután a Szent Háromnap megünneplésére.
Erre a három napra a Lelkiségi Központ öt előadásból álló Nagyheti konferenciasorozatot
szervezett, hogy segítse a testvérek és a hívek elmélyülését.
Nagyon mély és komoly elmélkedések voltak...
Nagycsütörtök / Holy Thursday
Számomra ebben az évben ez a kép fejezi ki az Nagycsütörtököt.
Az Utolsó vacsora jelenik meg nekem ebben a természetfotóban.
Ahogy az apostolok körülvették a Mestert az utolsó közösségi estén,
úgy veszik körül a fürtös gyöngyikék a minden szempontból kimagasló
csodaszép, élete teljében lévő tulipánt.
"Hol szeretet és egyetértés, ott az Isten!"
"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"
"Ha nem moslak meg, nem lesz közöd hozzám."
A Nagycsütörtök esti liturgia
legmegrendítőbb pillanata a lábmosás szertartása volt.
Ezt a mély szolgálatot idén nem a főcelebráns pap végezte,
hanem a fiatal brazil diákonus testvér.
12 kiválasztott ember lábát vízzel megmosta, kendővel megtörölte,
majd az ember lábát megcsókolta, végül a személyt magát megölelte.
Tényleg nagyon szép és kifejező szolgálat volt,
különösen, hogy a kiválasztottak között volt
nemcsak férfi, nő, premontrei testvér, idősebb és fiatalabb,
hanem még egy mozgássérült fiatal hölgy is.
Én ezt egy nagyon fontos és nem véletlen emlékezésnek,
liturgiai részletnek tartom, és nagyon sajnálom,
hogy ez nem minden templomban válik jelenvalóvá.
Nagypéntek / Good Friday
Az apátsági templom falára felfutott a vadszőlő.
A kertben sétálva csak úgy minden tudatosság nélkül lefényképeztem.
(A másik fotó Márton atya képe, a dörgicsei régi templom egy részlete.
Pár napja egy véletlen ötlettől vezérelve raktam össze a 2 képet.)
Később visszanézve a fotót gondolkodtam el rajta,
hogy ennek mélyebb tartalma is lehet.
A templom kőfala és a kizöldellő vadszőlő.
Az élettelen kövön tavasszal új élet kezdődik.
Jézus kínhalálából örök élet fakadt és fakad ma is.
A látszólag reménytelen és lezárt sírboltból,
harmadnapra kirobban az élet, nem is akármilyen...
Sokkal nagyobb csoda, mint a tavaszi természet,
majdnem semmiből történő megújulása.
"Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, a kereszthalálig!"
"Moss meg engem, Uram, és fehérebb leszek a hónál!"
"Ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok!"
A Nagypéntek-i csonka-mise liturgiáját
itt Amerikában nem este ünneplik,
hanem valamikor a délutáni órákban.
Az apátságban du. 3 órakor ünnepeltük
(Krisztus halálának órájában)
a szenvedés és a kereszthalál fájdalmas pillanatait.
A kereszthódolat előtt négy férfi hozta be a keresztet,
ami egy igazi, óriási (4x2 méteres) kereszt volt.
A kereszten nem volt corpus, viszont volt benne
egy eredeti Szent Kereszt ereklye a közepében.
Vörös leplek voltak rácsavarva, amit
a kereszthódolat előtt a ministránsok letekertek.
Az utolsó, amit szeretnék erről a napról kiemelni,
hogy az egész szertartás alatt félhomály volt,
mert egyetlen lámpát sem kapcsoltak föl.
Sok apró és ügyes dolog volt, ami emelte
és segítette az imádságot, a lényegre figyelést.
Nagyszombat / Holy Saturday
Ez is egy "véletlen" volt...
A kerti séta közben egyszer csak ez a kép tárult elém.
A Feltámadás megjelenülése vizuális ajándékként.
Itt viszont rögtön tudtam, hogy ez az idei Húsvétom képe.
A halál - a sír és az elpusztult fa gyökere;
az élet pedig - a Feltámadott és a nyíló tulipán.
Az élet erősebb a halálnál;
Jézus példája mutatja ezt legerőteljesebben,
de még megannyi jel körülöttünk:
A sziklán növő fenyőfa,
a kórházból kijövő gyógyult beteg,
a betont is lassan áttörő növény,
a gyóntatószékből kilépő "súlytalan" ember,
a katasztrófák után újraéledő természet,
a ragyogó arcú, bizalomteljes haldokló;
vagyis az újra és újra próbálkozó halált
legyőző reményteljes, örök élet...
"Miért keresitek az élőt a holtak között?"
"Ez az a nap melyet az Úr szerzett nekünk, örvendezzünk és vigadjunk rajta!"
"Békesség veletek, én vagyok ne féljetek!"
Nagyszombat este a Húsvéti Szent Vigíliát
kivételesen nem az Apátságban ünnepeltem,
hanem a már sokat emlegetett és kedvelt
Lourdes-i Szűzanyáról elnevezett plébániatemplomban.
Nem volt egyszerű a döntés, mert több templom is érdekelt,
de sajnos nem tudok egyszerre három helyen lenni,
így kis vívódás után ezt a szentmisét választottam.
A döntésben nagyon nyomott a latban, hogy az apátság
nem plébánia, ebből kifolyólag a Nagyszombati szertartásban
biztos nincsen felnőtt-keresztelés, amit én nagyon szeretek.
Számomra ez a legszentebb éjszaka a keresztelés és bérmálás
szertartásával válik igazán teljessé és különlegesen széppé.
A Lourdesi templomban egy 9 éves fiú lett megkeresztelve;
nagyon megrendítő volt, ahogy határozottan és csengő hangon
az egész közösség előtt határozottan hitvallást tett.
Utána egy kb. korombeli férfi részesült a bérmálás szentségében.
Még egy dolog amit ki szeretnék emelni:
Az előző években a csodálatos Exultet-et vagy a diákonus, vagy a kórusvezető énekelte.
Nagyböjt folyamán megkérdezték Tim atyát, hogy nem akarja-e az idén most ő énekelni.
Először meglepődött, majd megijedt, szabadkozott, végül örömmel elvállalta.
Nagyon hiteles volt ahogy néhol elcsukolva, keresgélve, mégis határozottan és teljes
szívvel-lélekkel énekelte az emlékező, dicsőítő, és hálaadó imádságot.
Ezen kívül a prédikáció, a zene és a tűzszentelés is nagyon megragadó volt.
Örülök hogy velük együtt ünnepelhettem
az egyházi év legcsodálatosabb liturgiáját.
Hálás vagyok a Jóistennek és az érintett embereknek,
hogy lehetővé tettek számomra egy másfajta,
különleges és érdekes Szent Háromnapot, Húsvétot!
Sokat kaptam, remélem a fontos benyomások, kegyelmek
megmaradnak és tudok belőlük élni és továbbadni!
"Feltámadt az Úr a sírból, amint előre megmondotta!"
"Valóban feltámadt!"
