Utazás

Most egy pár mondatos megjegyzésekkel tarkított rövid képes beszámolót szeretnék adni arról, hogy miként is jutottam el távoli célomhoz.
De lehet, hogy olyanok is vannak a tallózók között, akik most csak lesnek, hogy miről is van szó és mi ez a titokzatos utazás?!?

Tehát kezdem az elejéről, de röviden...
Óriási ajándékot kaptam a Jóistentől és a rendtársaimtól, hogy egy több hónapos tanulmányi időszakot kint tölthetek az USA-ban, premontrei közösségben.

Elsősorban angol nyelvtanfolyamon veszek részt, az idő és az energia függvényében pedig majd egyéb kurzusokon is szeretnék részt venni a második félévben.
Ez a nagy apátság Wisconsin államban van, a nagy tavak melletti Green Bay városának, De Pere nevezetű külső, kertvárosi kerületében. Legegyszerűbben Chicago-ból lehet ide eljutni, kb. fél órás repüléssel. A Michigan tó partja mellet vagyunk, elég közel a kanadai határhoz (kb. 70 km) egy szép öböl partján, amiről a város is kapta a nevét.
Tényleg nagyon messze van, mert hosszan kellett utazni, majd egy teljes napot, melyből 14 óra volt a repülés, a többi a várakozás és egyéb járulékok...

Reggel 8:15-kor indult a gépem Budapestről és este 18:10-kor érkeztem Green Bay-i repülőtérre, ami a 7 órás időeltolódást is beleszámolva 17 óra utat jelent.

A képről úgy tűnik, hogy még az idő is megsiratta a távozásomat, de ez csak a látszat...
A felszálláskor csak a sok nedvesség folyt le a gép oldalán.

Az egyik legizgalmasabb dolog a repülésben a le- és felszállás. Ezt szerintem mindenki megerősíti aki valaha repült az életében.


Fantasztikus érzés, amikor a hatalmas fém test iszonyatos erővel el kezd gyorsulni, és egy alkalmas pillanatban a gép orra az égnek fordul, a kerekek zúgása megszűnik és az édes anyaföld gyorsan távolodni kezd.
Ma már ez talán mindennaposnak mondható, nem valami különleges élménynek, de szerintem egy jól megfogható tapasztalata annak, hogy milyen kicsiny az ember, de ugyanakkor a Istentől kapott talentumokat jól felhasználva milyen csodálatos dolgokra képes.



A leszállás is egy fantasztikus érzés, persze ha az ember nem lesz rosszul.

Megnyugtató gondolat, hogy egy hosszú repülés után visszatérünk a biztonságos és megszokott körülmények közé, ahol mondjuk meg őszintén a legotthonosabban érezzük magunkat.
Azért mégsem vagyunk madarak...






Aztán ha jó idő adatik meg nekünk az utazás alatt, akkor rengeteg szép dolgot láthatunk, főleg ha az ablak mellé szól a jegyünk...
Ezekből a gyönyörűségekből látható itt egy kis ízelítő!










Mielőtt még a felhők fölé érnénk, igen jól láthatók a hegyek, csak egy teljesen más és szokatlan szemszögből...
Talán a google-earth oldalát nézegetve lehet ehhez hasonlót tapasztalni.









Mindenek közt számomra a legcsodálatosabbak a felhők minden oldalról; alulról, oldalról, belülről, de leginkább felülről, ami tényleg olyan mintha tejszínhab, vagy hómező volna alattunk óriási kiterjedésben.



Tehát mindenkinek csak ajánlani tudom a repülést, ezt a megfoghatatlan élményt, amikor egy kicsit tényleg közelebb érezhetjük magunkat a mennyországhoz és a természet szépségén keresztül magához a Teremtőhöz.