(Ezt a bejegyzést kedves kollégámnak, Csababá'-nak ajánlom...
Remélem megelégedésére és örömére szolgál kihelyezett szeme körképe!?)
Egy különleges élményemről szeretnék beszámolni. Egy héttel ezelőtt az egyik atya meghívott, hogy vegyek részt vele a vasárnapi amerikai focimeccsen. Erről az alkalomról szólnék most...
A Green Bay Packers egy profi amerikai futball-csapat, amelynek otthona a Wisconsin állambeli Green Bay, ahol én is lakom. Az együttes a harmadik legrégebben alapított gárda azok között, amelyek ma is a Ligában szerepelnek (1919). A Packers az egyetlen non-profit, közösségi tulajdonú profi amerikai futball-csapat az USA-ban (úgy tudom a város tartja fent). A csapat nemcsak régi, hanem igen híres is (világszerte), amit az eredmények (4 Liga-Bajnoki cím és 2 Super Bowl győzelem) és a magas-szintű játék is igazol.
Nemcsak a csapat profi, hanem a stadion is hihetetlen; méreteibe és szervezettségében. A mostani stadiont 1957-ben építették és az egyik alapítóról Earl "Curly" Lambeau-ról nevezték el. Elképzelhetetlenül óriási: 72000 ember tud benne leülni!!! És sokszor ez még nem is elegendő, úgyhogy már dolgoznak a bővítésen, hogy még kb. 15000 fővel bővíthessék a nézők hatalmas seregét. Hihetetlen számok, méretek...
Természetesen különböző helyek vannak a stadionba, a pénztárcák vastagságához igazítva. Ahol mi ültünk (1. kategória) és szerintem közel 65000 ember (tehát a zöme) szabad ég alatt ülte végig a meccset, hideg fém padon, mint a heringek. Akkora hely volt kiporciózva egy embernek, ami kb. egy darázsderekú topmodellnek elegendő lett volna, de nem egy erős alkatú, közel 2 méter magas, extra télikabátos drukkernek. Szóval, mivel otthon felejtettem a darázsderekam, ezért nekem sem volt elegendő a hely, de legalább nagyon nem fáztam. Az általam 2. kategóriának besorolt, felsőbb helyeken minden embernek párnázott, kényelmes, nyugágyszerű széke volt jó kilátással és mindenféle kaja és italtartókkal. A legfölső kategóriában a gazdag kuncsaftok kényelmesen elfekve, üveg mögül, meleg helységben, külön kihangosítóval szemlélik a játék menetét. Érzésem szerint itt már csak az lehet a különbség, hogy nagyobb csoport, vagy csak pár ember béreli-e az adott helységet, de szerintem csillagászati összegekért...
(Ezeket a különbségeket egy kicsit a 4. és az utolsó képen lehet látni - pl. üvegkalickák fölül...)
A nevezett meccsen, amin részt vehettem a Packers ellenfele az Oakland Raiders (Kalifornia) csapata volt. A hazaiak aktív és okos játékkal 46:16 arányban kerekedtek felül a vendég csapatnak.
Packers: színe - Sötétzöld + Arany (és Fehér); Vezetőedző - Mike McCarthy
Raiders: színe - Fekete + Ezüst; Vezetőedző - Hue Jackson; Alapítva - 1960; Nekik is van régebbi Super Bowl győzelmük, de most nagyon alulmaradtak a hazaiakkal szemben. Csak a meccs végére szedték össze magukat, az első két negyedben még pontot sem tudtak szerezni.
Egy amerikai focimeccs 4 db 15 perces negyedből áll. Az első 2 negyed után (félidőnél) van egy nagyobb szünet,
egyébként a negyedek között nincs nagy megállás. A negyedeken belül
viszont rengeteg kicsi szünet van, amikor felállnak, cserélnek,
értékelnek, taktikai megbeszélést tartanak. Ezért lesz a játék teljes
ideje 1 óra helyett legalább 3 óra. A hangosbeszélőn és a nagy kivetítőkön keresztül folyamatos megy az adás: játék, reklám, értékelés, zene, biztatás, visszajátszás - nincs egy üres pillanat sem; hihetetlen a hangulat!
Minden meccsre legalább 20 fős (de lehet hogy több) játékoskerettel érkezik a csapat. A pályán egyszerre 11 játékos; elég gyakran, sokat cserélek (nem úgy mint az európai fociban), de nem egy-egy embert, hanem egész sorokat váltanak. Most utánanéztem egy kis járulékos információnak...
A Packers-nek 53 aktív, 5 sérült és 8 tartalékos játékosa van; emellett 21 edző és még rengeteg egyéb személy dolgozik a csapatnak (adminisztrátor, orvos, marketing, bolt, segítők...).
Még egy érdekesség: a csapatnak van lelkésze (káplánja) is, aki nem más, mint egyik fiatal, vagány premontrei atya a Priorátusból (James). Minden meccs előtt van szentmise!!!
Pár fontos (mára már elengedhetetlen) tartozéka, hagyománya van az ilyen sport eseménynek, amelyekről még mindenképpen szót kell ejtenünk, mielőtt ráközelítenék a befejezésre.
- Pom pom girls -Show mindenek előtt! Ez a 21.századi cirkusz; az emberek szórakoztatása és minél több pénz elköltése a legfőbb cél! Ezek a hajlékony, tornász lányok (akik lazán állnak 1 lábon 2,5 méter magasban a csákók kinyújtott kezén) és az őket dobáló fiúk is ezt a célt szolgálják. Minden egyes megálláskor valamilyen koreográfia szerint, zenére bemutatnak egy rövid mutatványt.
(Sajnos ezen a képen túl kicsik, de talán rá lehet kicsit nagyítani.)
- Fogyassz! -Eszeveszett zabálás és piálás volt a stadionban és kívül; a játék előtt, alatt és utána is! Elmondhatatlan, hogy mi minden és milyen mennyiségben fogyott el a játék hozományaként! Csak egy pár példa engedtessék meg: Innivalók - tonnányi sör (és mindenfajta alkohol, ami létezik), meg legalább annyi Coca Cola termék (természetesen full of ice - mert kint csak +5 fok volt) és a gyengébbeknek (akiknek nem jegesmedve volt a nagyanyjuk) forró csoki is föl volt kínálva, stb; Ennivalók - hamburger, pop-corn, forró leves, hot-dog, szendvicsek, földimogyoró (melynek héjával még hazaérve is tele volt a nyakam), stb.
- Tailgate - Ez egy újabb dolog, érzésem szerint. Mindenek előtt a név magyarázatával kezdeném: a nagy amerikai platós kocsiknak van egy ilyen lehajtható hátsó részük, ami lehetővé tesz hogy könnyen föl lehessen a platóra mászni és föl-le pakolni dolgokat - na ezt nevezik tailgate-nek. És ennek most mi köze a focihoz??? Ok, ok - mondom! Ez igazából egy kajálós pre-game party. A baráti társaságok odamennek a stadion mellé kb. 1-2 órával a játék kezdete előtt, mindenféle földi jóval fölpakolva a batár-nagy autójukat.
Lenyitják a tailgate-et - és szépen kipakolnak mindent (a parkolóban, vagy ahol helyet találnak) az autó mellé: kis-asztal, gázos kerti sütő, sör, chips, ketchup, cola, US-buci, virsli, mustár, és mindent amit találnak. Sütögetnek, nagy hangon viccelődnek, kajálnak-piálnak, beszélgetnek és a barátaikat is megkínálják, amíg a játék el nem kezdődik (kb. a meccs előtt 20 perccel hagytuk ott a kocsit). És menet közben fantasztikus színességet láthatsz a készülődő és felajzott sokadalomban: különböző rajongói ruhákat, arcfestéseket, fejfedőket, mozdulatokat és rigmusokat, kiegészítőket, színeket, formákat és stílusokat...
Na, hát ezt nevezik az őrült amerikai testvérek tailgate-nek!
És hogy bizonyítsam, hogy tényleg ott voltam a mérkőzésen...
Velem együtt pontosan 70524 ember volt jelen a mérkőzésen. Lehet hogy többet nem megyek ki, mert drágállom a jegyet, nem értem pontosan a szabályokat, enyhén klausztrofóbiám volt az óriási tömegben, embert-próbáló volt a zajszínt (a tömeg és a hangosítás ereje) és a felétől nagyon fáztam egy helyben üldögélni... (szóval voltak nehéz pillanatok...)
DE egy dolgot soha nem fogok elfelejteni, és azt az élményt biztos, hogy meg fogom őrizni magamban...
...amikor érzed a hatalmas sokaság együtt rezdülését: amikor 70 ezer ember veled együtt vesz levegőt, együtt drukkol, biztat és lehurrog, kifütyül, örül és ideges... Ez valami egészen elképesztő és leírhatatlan érzés! Ezért összességében nagyon örülök, hogy volt lehetőségem ezt is megtapasztalni!
Most már értem, hogy Peter Jackson, A Gyűrűk Ura rendezője miért egy ilyen meccsre ment ki, hogy a közönség segítségével hatásos felvételt nyerjen az ork-tömeg hangjához!!!
Go, Pack', Go!
Akiket jobban érdekel a téma: Magyar leírás is olvasható a csapat múltjáról, életéről... Vagy meg lehet látogatni a Packers (angol) honlapját is!
