Tél / Winter

 

Kaptunk egy pár alkalommal havat az elmúlt télen, 

de nem volt az az igazi "Wisconsin winter",

ami ezen a  területen olyan jellemző...

Az időzítés viszont a lehető legjobb volt,

a síelés előtti este esett ez a nagyobb hó!

 

Pár óra alatt a hó minden felületet beterített,

és egyszínű változatosságával csodálatossá varázsolta!

Szegény Szent Család biztos alaposan megfázott.

Nem hiszem, hogy ők hozzá vannak szokva ehhez az időhöz.

Még szerencse hogy a kis Jézust nem vitték ki magukkal... ;-)

 Hatalmas pelyhekben, kitartó lassúsággal esett a hó.

- : -

Az ember csak áll és bámulja az égi áldást;

egyszerre akar

azonnal bemenekülni és hosszan kint-ragadni,

fizikailag fázni és lelkileg felhevülni,

ugrálni, játszani és mozdulatlanul szemlélődni,

nyitott szemmel ámulni és csukott szemmel figyelni,

hangosan énekelni és csendben leborulni...

Nagy az Úr az Ő műveiben!

- : -

Egészen varázslatos este volt;

valahogy bennem olyan karácsonyi hangulatot ébreszt...

Az Úr is szerintem valami ilyen csendes békességgel

érkezett a földre közénk...

 A Fox River (Róka folyó) folyik el a Főiskola mellett.

Lenyűgöző környezete mindig tartogat valami meglepetést.

Állandóan valami változik, jön-megy, növekszik, új történik...

Az egyik különleges esemény volt amikor a folyó befagyott.

Hihetetlen formagazdagsága volt a jégnek...

(Sajnos csak egy képet tudok feltenni.)

A Főiskola területe is egészen megváltozott a fehér lepel hatására.

Egészen más fények és árnyékok vettek körül bennünket.

A fehér szín új formában emelte ki a vörös épületek kontrasztját.

A hangok is megváltoztak...

A járművek zaja és a léptek elcsendesedtek;

az élőlények hangja felerősödött.

Érdekes, szép, elgondolkoztató...

- : -

(A képek, a jeges fotó kivételével, Alex testvér szemét és kezét dicsérik...)

Friendships

A Priorátusban és a Főiskola területén nagyban zajlik az élet.

Nincs megállás, pörgés ezerrel, mindig történik valami...

Nemcsak a programokban, hanem az emberek között is nagy a színesség!

Most ebből a kavalkádból szeretnék pár kedves foltot kiragadni.

A Priorátus állandó lakóiról, az amerikai premontrei atyákról már megemlékeztem egy korábbi bejegyzésben. De ezzel még koránt sem teljes a közösségi körkép...

Azt kell mondanom, hogy január eleje óta nemzetközi és koedukált perjelséggé léptünk elő.

Talán ez elsőre többeknek meghökkentőnek és szokatlannak tűnhet...

...mert az is. Tudomásom szerint ilyen nem sok van a világon.

Különleges körülmények egyedülálló helyzetet szülhetnek!

Mi mind a négyen a világ három pontjáról azért jöttünk ide, hogy a helyi közösség segítségével nyelvet tanuljunk és megismerkedjünk egy másik földrész premontrei közösségi életével. A rendünkben is már az angol lett a közös nyelv; ezt használjuk legtöbbet a találkozókon és a kapcsolattartásban.

A két premontrei nővér, Cristina (balközépen) és Natividad (jobb szélen), Spanyolországból érkeztek és ezt a félévet töltik a főiskolán, január és május között. Ők a legfiatalabbak a közösségükben és a zárt, szemlélődő közösség velük próbál nyitni (a megengedett határokon belül) a rend többi háza és a világ felé.

A harmadik sorstárs Alessandro (bal szélen) egy Brazil premontrei közösségnek a tagja. Alex befejezte a teológiai tanulmányait, diakónus testvér és a papszentelése előtt tölt el egy bő félévet az USA-ban.

Mind a négyen azonos korosztály vagyunk, mindenki másfél éven belül. Nagyon jól megértjük egymást, a nyelvi bonyodalmak ellenére is és fantasztikus a hangulat. Sok vidámság, humor, kedves cikizés és önirónia jellemzi a nemzetközi csapatot, a helyiek közepette. Nincs unalmas és eseménytelen nap!

Második színfoltként egy főiskolai fiatal csapatot szeretnék bemutatni. Ezek a huszonéves fiatalok a főiskolán tanulnak, komoly hitvalló keresztények és tanítási időben minden nap együtt imádkoznak a premontreiekkel. Részt vesznek a szentmisén, a zsolozsmákon és a nyitott programokon. Nagyon lelkes és értelmes társaság, mindenben lehet rájuk számítani egy kedves mosolytól a kemény munkáig. A plébánia életében is segítőkészen részt vállalnak (amikor itt vannak). Ez a belső mag, de még van legalább ugyanennyi ember aki ha nem is napi, de rendszeresen és örömmel együtt imádkozik velünk. Igen kedves, vidám és segítőkész emberek; nagyon megszerettem őket. Ha csak lehet, mindig beszélek velük egy pár mondatot. Erősen emlékeztet engem ez a társaság a gödöllői péntek esti fiatal csapatra. Hasomló helyes érzékenység, nyitottság, vidámság és valódi értékkeresés jellemzi mindkét közösséget. Milyen felüdülés látni ezt a rengeteg, bennünket körülvevő felszínesség és tisztátalanság közepette. Isten tartsa meg őket!

Erről a két vietnámi nővérről sem emlékeztem meg ezidáig. December közepéig itt tanultak a főiskola ESL programjában, velünk együtt. Minden nap reggel itt voltak együtt imádkozni a premontrei közösséggel és délben részt vettek a szentmisén, mielőtt visszatértek volna közösségük helyi rendházába. Két nagyon kedves és végtelen szorgalmas nővért ismerhettünk meg. Decemberben mindketten sikeresen befejezték a nyelvi programot, majd egy lelkigyakorlat után sajnos elköltöztek. Januárban egy közeli városban elkezdték a betegápolói képzést, amiért ide érkeztek. Három évig fognak még itt tanulni majd visszatérnek az otthoni közösségükbe, hogy ott kamatoztassák a négy év tanulás sok ajándékát. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sikeresek lesznek, itt és hazai feladataik közepette is. Hiányzik napi jelenlétük, vidám kedvességük...

Végül egy iskolai meghatározó csoportról szeretnék egy pár szót ejteni. Az előző félévben a legnagyobb és egyöntetű csoportja az ESL diákoknak a japán egyetemisták csoportja volt. Egy folyamatos csereprogram keretében a Tokió melletti Nihon University minden évben küld diákokat, hogy először nyelvi, majd nemzetközi kapcsolatok képzésben vegyenek részt. Most 23 fiatal tanult itt az előző szemeszterben, betöltve a nyelvi program harmadát. Sok jó embert megismertünk, barátokat szereztünk és közben nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon nyitott, szorgalmas, vagány és vidám emberkék. Mindenben benne vannak teljes lendülettel, legyen az tanulás, síelés, vagy akár kajálás. Közben arra is ráéreztem, hogy micsoda színesség van a számunkra egynemű társaságban, csak a nevük ne volna ilyen hihetetlenül megfoghatatlan és esélytelenül megjegyezhetetlen. Ezek a japánok, egyáltalán nem is olyan egyformák...!?   ;-)
További tanulmányaikhoz sok erőt, kitartást, vidámságot és sok sikert kívánok!

Archmere

Ezt a bejegyzést Bárdy Péter igazgató úrnak és a kollégáknak ajánlom!

A téli szüneti látogatásom egyik kimaradt állomása következik most.
Philadelphiától nem messze található egy premontrei középiskola.
A neve: Archmere Academy
Csodálatos környezet, komoly tradíció, pazar felszereltség, jó hírnév övezi.
Az iskolát 1932-ben alapította a rend és azóta folyamatosan fejlődik.

Ezt a régi, mediterrán jellegű épületet és a területet vette meg a rend egy 12 gyerekes családtól.
Itt kezdődött meg a tanítás 22 fiú diákkal és ez lett a nevelő atyák otthona is.
A '60-as évek végére már majdnem 400 tanulója volt az iskolának.
1975-ben 50 leány is csatlakozott az iskolához, ezzel kezdődött meg a koedukált képzés.
Az iskola első 9 igazgatója premontrei atya volt, most egy ott végzett civil ember a vezető.

Ez a volt családi ház lenyűgöző belseje. Szerencsére nagyon keveset változtattak rajta.
Itt kezdték meg a tanítást az atyák 1932-ben és ebben az épületben is éltek.
Ma már nincs benne tanítás, az iskola vezetése használja a helységeket;
irodák, tárgyalók, kis könyvtár és reprezentatív emlékhelyek vannak benne.

A legutőbbi bővítés óta ez az iskola főbejárata és fogadóépülete.
Az iskola most ünnepli fennállásának 80 éves évfordulóját. Az elmúlt évtizedek alatt az intézmény minden szempontból hatalmas és folyamatos fejlődést mutatott. A diákszám növekedésével párhuzamosan az épületeket is jelentősen bővíteni kellett. Majdnem minden évtizedben valamilyen új épület emelkedett vagy egy régebbi épület bővítése történt. Készültek új osztálytermek, laborok, tornaterem, színház, étkező, könyvtár, számítógépes rendszer és több tornapálya. Rengeteg speciális helység létesült a tudomány minden ágának: biológia, kémia, fizika, zene, irodalom, színjátszás, testnevelés, kézművesség, technika...

A modern épületek is csodálatosak és rengeteg jó ötlet van benne.
Ami különösen tetszett nekem az egyszerű és praktikus építészeti ötletek, és a különböző dekorációk.
Két ötletes példát említenék:
- A biológia labor folyosóra néző falában egy hatalmas akvárium van beépítve, tele különleges halakkal.
Az ember gyönyörű környezeten keresztül kukucskálhat be a benti foglalkozásba.
- A természettudományi és a zenei részleg folyosóján a tudományág nagyjai vannak felfestve kronológiai sorrendben. A diákok legalizált formában, tanári vezetés mellett élhetik ki a grafitis kreativitásukat.
Nagyon hasznos és még szép is. Nekem nagyon bejött!
A világ másik felén is vannak premontreiek, vannak iskoláik is és benne hasonszőrű diákok!
Sok dologban nagyon hasonlít a mi iskolánkhoz, de van mit tanulnunk tőlük!
Talán érdemes lenne velük felvenni a kapcsolatot!?

Akinek felcsigáztam az érdeklődősét, az további információkat talál itt az iskola honlapján.