FARMerengés

Egy farmlátogatás után elgondolkozva

egy kicsit másképpen...

DE JÓ LENNE...

...ha hasonlítanánk az egyszerű állatokhoz:

• nem hőbörögnénk annyit a mindennapok egyhangúsága miatt,
• nem foglalkoznánk annyit a kinézetünkkel,
• őszintén kifejeznénk az érzéseinket mások felé,
• nem akarnánk mindig mindent kritizálni,
• nagy szemekkel érdeklődnénk minden új iránt,
• válogatás nélkül ennénk amit elénk raknak,
• nem akarnánk mindig kilógni a sorból,
• odafigyelnénk a hasonszőrű társakra,
• gyakrabban, időt hagyva elrágódnánk a dolgokon,
• hálásak lennénk az élet apró örömeiért!

MILYEN JÓ...

...hogy nem vagyunk olyanok, mint a barmok:

• van szabad akaratunk, tudatos döntésünk,
• uralkodni tudunk az ösztöneink felett,
• teljesedő közösségben élhetünk,
• nemcsak nézünk hanem láthatunk is,
• van belső, lelki életünk,
• szabályozni tudjuk az outputot,
• igaz, mély kapcsolatokat építhetünk,
• van egyéni gondolatunk, véleményünk,
• felfedezhetjük talentumainkat és dolgozhatunk velük,
• az Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett minket!

Vajon ennek tudatában éljük a mindennapjainkat???!!!

New York I.

Végre nekikezdek a keleti parti látogatás legizgalmasabb eseményének feldolgozásába...

Nem egy könnyű feladat, mert rengeteg az élmény és a kép...

Mint már korábban írtam, Philadelphia Washington és New York között fekszik a keleti parton,

és mivel elég kevés idővel rendelkeztem, feladták nekem a leckét, hogy válasszak...

A dilemma felvázolásához (megint) igénybe venném kifejezésekben gazdag kollégám frázisait:

"Húúúúúúúú!!!!!!!! Brutális kérdés, lehet rajta zakatolni...

Amerikai ÁLLAM = Washington D.C.

- vagy -

Amerikai ÁLOM = New York City, Manhattan

???!!!

Szerintem itt nincs rossz választás. Bármelyik jön be, biztosan tuti lesz..."

És milyen igaza lett!!! Kösz' Csababá'!

Szóval valahogy ilyenformán kezdődött a dolog,

majd pár napos vívódás, azután választottam...

(durván leegyszerűsítve a dolgot - sorry)

Washington a sok emlékhelyről, épületről és parkról híres;

New York pedig a sokszínűségtől, a hangulattól és a pörgéstől megragadó.

Most erre az utóbbira vágytam, így azt választottam!

Elég viccesen hangzana, ha azt mondanám egy nap alatt megnéztem New York-ot; egy 10 milliós, óriási és hihetetlen változatos várost. Hát bevallom nem is így történt... Csak Manhattan-ben az egyik kerületben néztünk körül (5 városrész van), és még azt sem tudtuk 10 óra alatt kimeríteni (messze nem)!!!

Szerintem ha egy teljes évig csak NY-ban lennék, akkor sem biztos hogy mindent meg tudnék nézni!

Káprázatos hangulat, valószerűtlen változatosság és elbűvölő színesség!!!

(Sorry; nem tudom mind a 120 képet feltölteni - válogatások készülnek!)

Bal - Az 5th Ave (a sugárút, ami középen kettészeli Manhattant K-NY-i irányban, és ami mellett a leghíresebb terek és épületek sorakoznak) keleti végében található a Washington Square és annak oldalában a Washington Arch (diadalív).

Jobb - Manhattan közepén terül el a gyönyörű és békés Central Park (a városrész szíve). Benne tavak, ligetek, állatkert, sportpályák, padok és hangulatos kis bodegák. A park szélén megállva és a városrész szívét felülről tekintve is valami egészen különös kettősség kerít a hatalmába: egyik oldalra nézek és mesésen szép parkot (tavat, dombot, fákat...) látok, mintha csak egy nemzeti park területén sétálnék; amikor pedig a másik irányba tekintek csak betont, fémet és üveget (vagyis felhőkarcolókat és utcákat) találok eszméletlen mennyiségben és magasságban. Olyan elvágólag fekszik egymás mellett ez a két rész, mintha zsilettpengével vágták volna ki őket különböző térképből és illesztették volna össze (a poén kedvéért).

A világváros székesegyháza a Szent Patrik katedrális, amely egy hatalmas és csodaszép templom, mégis kívülről olyan kicsinek és jelentéktelenek tűnik a sok felhőkarcoló mellett. Tényleg gyönyörű templom a rengeteg faragott, fehér oszlopaival; a műves, nagy üvegablakaival és a legalább 20 mellék-oltárával. Rengetegen voltak a katedrálisban: voltak akik turistaként érdeklődtek iránta; akadtak akik csak leülni, pihenni akartak egy keveset; többen egy rövid fohászra, imára tértek be; és voltak akik a csendes nyugalmat, a békét keresték a zajos, végtelen forgatagból kiszakadva.

Bal - A Rockefeller Center lábánál járunk, ami az egyik legérdekesebb épületegyüttes a városban. A multimilliomosról elnevezett épületben a különböző irodák mellett a média képviseletei, stúdiói foglalnak helyet. A legnevesebb amerikai TV-csatornák ebből a nagy épületből sugározzák adásukat (többek között). Az előtte lévő téren pedig mindig történik valami érdekesség, ami vonzza a sokaságot. Látogatásunk alkalmával mi korcsolyapályával, karácsonyi dekorációval (teljes összevisszaságban; még magyar huszár-szerűség is álldogált valahol...) és ünnepi vásárral találkoztunk (ahogy P.Zs. mondaná: capcara; volt ott minden, még kiskertajtó is...).

Jobb - Ezen a képen NY talán legemblematikusabb felhőkarcolója található az Empire State Building. Egy ideig (41 évig) ez volt a város, és a világ legmagasabb épülete is (443m magas, 102 emeletes, 1931-ben készült el), de mára már egyik állítás sem igaz (a kínaiak és az arabok beelőztek). Természetesen nem hagytam ki a lehetőséget, hogy megtekintsem a várost madártávlatból...

Bal - A kilátás nyugat (a kontinens) fele tekintve. Az előtérben épületek (ismertebbek is), alul eltörpülve a katedrális (csak azért találom meg mert tudom hol kell keresni), hátrébb középen a nagy barna folt a Central Park, bal oldalt a Hudson folyó, háttérben a G. Washington híddal...

Jobb - A kilátás kelet (az óceán) fele tekintve. Ezen a képen előrébb Manhattan keleti csücske látható, a Times Square üzleti területének nagy épületeivel, mögötte a Hudson folyó. A bal oldalon háttérben a Brooklyn Bridge található, jobb oldalon pedig a Liberty Island és rajta a híres Szabadság-szobor (sajnos csak nagyon piciben, információ szerűen).

{Természetesen kapitalista mentalitás: nemcsak a jegy nagyon drága, hanem még emellett, - hogy még több pénzt kiszedjenek a zsebedből, - legalább 2x át kell menned az emléktárgyakkal teletömött boltok sokaságán és minimum ennyiszer felajánlják, hogy speciális, profi emlék-fényképet készítenek rólad, stb. Szóval úgy megközelítőleg kiszámoltuk, hogy egy 4 tagú család alsó hangon (ha vigyáz, akkor is) el tud költeni ezen az egy helyen 200 dollárt, és ha nem figyel a költségekre; akkor nem is akarom tudni...}

De a kilátás és néhány kapcsolódó élmény mindenért kárpótol. A pórnépnek való kilátó a 86. emeleten van: belül található egy zárt üveges rész, ahonnan kevesebbet lehet látni, de jó az időjárás, és körben van egy nyitott terasz, ahol elég mostohák a körülmények, de mindent lehet látni. Egyszerűen lenyűgöző; a világ a lábaid előtt hever: NY összes nevezetességét lehet látni felülről, egyben - folyó, felhőkarcolók, hidak, fények, parkok, hajók... A 20-30 emeletes épületek olyan picik, mint egy esetlen kis nyaraló; a járművek olyan parányiak, mint a hangyák a fűben; és a nagyváros forgatagának zaja tompa, megnyugtató duruzsolásként hatol föl ebbe az extra magasságba. Hát igen, van mit szemlélni a szomjas szemnek...

A kilátás élménye annyira lekötött, hogy azt sem vettem észre, hogy mennyire fázom a hihetetlenül erős és hideg szélben; csak arra lettem figyelmes, hogy már nem tudom a fényképező gombját lenyomni! Kétszer kellett bemennem egy kicsit felengedni, mire be tudtam telni a látvánnyal és rá tudtam szánni magam a lemenetelre. Tényleg fantasztikus!

Aki csak teheti (a pénztárcája és az ideje engedi) életében egyszer látogasson el Amerikába és semmiképpen se hagyja ki az "ÁLOMVÁROST"!!!

To be continued...

D. A. +

A Daylesford-i Apátság épületeiről és környezetéről készült fényképek extra kiadása

- avagy a különlegességekről szokatlan módon...

<Hét kép - Hét személy - Hét megjegyzés>

Ezt a bejegyzést a Gödöllői Premontrei Perjelség kis közösségének,

annak minden egyes tagjának, és a Zsámbéki Premontrei Nővéreknek

ajánlom, nagy szeretettel, hálával és imával!

A kicsi Keresztelő Szent János kápolna.
Péter atya

Az apátságtól nem messze, pár perc sétával érhető el ez a kis kápolna. Ez Péter atya kedvenc ottani helye, amit elég nehéz megtalálni a fák között (nekem  csak másodszorra sikerült segítséggel). E mellett állt a régi noviciátusi épület, a testvérek pedig minden nap kijöttek ide imádkozni. Érdekessége, hogy a víz tényleg átfolyik az épületen (akkor éppen bokáig állt benne a víz). A kápolna nagyon szép helyen van ligetben, kis tó partján, madárdalos békés helyen. Érezni lehet valahol belül: Emánuel!

A lelkiségi központ aulájának tetőszerkezete.
Márton atya

Ez az a tér amiről már korábban írtam. Egy belső udvar volt ennek a helyén, amit az átépítés során befedtek, és a felső két szinten a falakat beljebb is hozták. A földszinten az aula, közösségi terem lett kialakítva; felül a plusz helységekben a gyarapodó könyvtár kapott helyet. Az új födém kívülről elég ijesztő és stílusában is elütő, de bent, alulról feltekintve egész érdekes és szerintem szép megoldás tárul elénk.

Az apátsági orgona hátsó sípsorai.
Piusz atya

Nem értek az orgonákhoz, de egyszerű szavakkal pár dolgot megpróbálok leírni.
Az orgona sípsorai két helyen vannak elhelyezve: a kisebbik rész hátul a bejárat feletti karzaton, főleg a trombiták; vele szemben pedig, elől, a sekrestye fala felett a sípok nagyobbik része. A hangszer modernebb, a billentyűzettől a sípokig az információt elektromosan juttatják el, de a hangok megszólaltatása tényleg levegővel történik (nem gépi, mű hang). Nekem meglepő, hogy sípok teljesen szabadon állnak, semmi fedelet, szekrényt vagy házat nem használtak. Olyan csupasznak, félkésznek hat számomra.

A premontrei rend családfája.
László atya

Ez a hatalmas és szép munka rendünk leszármazási fáját ábrázolja (melyik házat honnan alapítottak) Premontre-től napjainkig. A templom előterében helyett kapott alkotás az egyik hívő kezét és szívét dicséri. A fénykép csak egy nekünk lényeges részletet emel ki. Minden apátságot a saját címere jelenít meg. A kép alján a bordó színezetű címer Nagyváradot jelenti, egyenesen felette Csorna és Orange (Calofornia); jobbra felette pedig Jászó és Gödöllő (fehér galamb, kék M betű) található. Remélem nem ez a végleges...

A Boldogságos Szűz Mária szobra.
Frigyes testvér

Az apátságot csodálatos park veszi körül, tele fenyőfákkal, különleges örökzöldekkel. A lelkiségi központ sarkától nem messze található ez az egyszerűségében is megragadó szobor, az égi édesanyánkról és pátrónánkról. Mellette elsétálva mindig azok a névtelen, alázatos, kicsiny szentek jutottak az eszembe, akik csendben, egyszerűségben és dolgos szeretetben körülöttünk éltek/nek (pl. Nagypapám, Mária nővér...).

Szent Norbert atyánk szobra.

Gellért atya

Ez a szobor a templom előtti téren, a premontrei temető (sírkövek ívének) közepén található.
Nem tudom a pontos körülményeket, de az elég bizonyos, hogy az itteni alapítóknak és az elhunyt elöljáróknak, testvéreknek állít emléket. A szobor Norbert életének valamelyik eseményét dolgozza fel.
A szobortól pár lépésre található Raszlaviczy Iván (1903-1965) és Gábriel Asztrik (1907-2005) sírja.

A Daylesford-i Madonna ikon.

Ágnes nővér és a zsámbéki nővérek közössége.

Talán látható, hogy mi / kik vannak a képen: Szűz Mária a kis Jézussal, Szent Ágoston regulaadó atya, Szent Norbert alapító atyánk és alul az apátság épülete. Az egyik barátjuk csinálta nekik az igazi ikonkészítők ősi szabályai szerint és anyagait használva. Nagy kép (kb 1x2 méteres) és szerintem egyszerűen szép.

Sok erőt, kegyelmet, örömet és jó egészséget kívánok!

Az Atya gondviselő szeretete, a Fiú világossága és a Szentlélek ereje

legyen a közösségeinkkel minden feladat és döntés közepette!

Imádkozunk, hogy a Jóisten küldjön alkalmas hivatásokat!

Philadelphia

Az új évben már nem másnaposan, hanem harmadnaposan (tehát január 3-án, kedden) egy csodálatos napot töltöttünk Ted Antry premontrei atyával (közösségünk jól ismert egyénisége, barátja) ebben a különleges és történelmileg is jelentős városban. Ft. Ted nagyon kedves vezetőm volt az elég hosszú (kb 6 órás) sétánk során: türelmesen válaszolgatott minden kérdésemre (mint a kisgyerek, akinek minden új: miért? hány? hogyan? ki?); megállt és várt, amikor éppen valami csiklandozta a fényképezőgépemet; az előzőleg felmért érdeklődési körömhöz igazította a körséta útvonalát és állomásait; nem is beszélve a pazar ebédmeghívásról...

Szóval teljesen el voltam kényeztetve (minden érzékszervnek jutott bőven feldolgoznivaló) a különleges nap folyamán!

Az első képen a főutca látható a végében a gyönyörű Városházával, mellette pedig a belváros felhőkarcolói magasodnak (ezek most már nem is számítanak nagynak).

A második fényképen a hatalmas Szent Péter és Pál katedrális található, amely eltörpül, jelentéktelennek tűnik a környezetében lévő magas és modern épületek mellett (ez a kontraszt NY-ban még látványosabb).

A kép jobb oldalán pedig ismét a Városháza fehér épülete látható.

A Városháza; Plusz egy érdekesség, amely nekem megdöbbentő volt: betlehem - felhőkarcolók, január - virágzó fa (az ellentétek vonzásában - mint oly sok helyen és formában...).

Egy kis földrajz: Philadelphia Amerika keleti partjánál fekszik Washington és New York között (W - 3 óra autóval; NY - 2 óra autóval); jelentős oktatási és kulturális központ, történelmi helyszín. Pennsylvania állam legnagyobb városa; lakossága  kb 1,5 millió. A várost köznyelven, kedvesen Philly-ként szokták becézni. A városon két nagy folyó halad keresztül (a Delaware folyó és a Schuylkill folyó - indián elnevezések), amelyek aztán a város peremén találkoznak.

Történelmi jelentősége: Philadelphia egy elég régi, de megtervezett város, amelyet 1682-ben alapítottak; a neve testvéri szeretetet jelent. Philadelphia az amerikai függetlenségi háború alatt (1775-83) a függetlenségi mozgalom egy jelentős központja volt. Itt alkották (és írták alá) a Függetlenségi Nyilatkozatot és az amerikai Alkotmányt; a városban található az Independence Hall (ezen események fő helyszíne). A város Washington, D.C. előtt (1790-1800) az Egyesült Államok fővárosa volt. A város ékessége a Liberty Bell, amely az amerikai szabadság, függetlenség és egység egyik fő szimbóluma.

Bal - Independence Hall: Ebben az épületben írták a Függetlenségi nyilatkozatot és az Alkotmányt, itt ülésezett 10 éven keresztül a kongresszus és üzemelt a bíróság.

Jobb - Liberty Bell: a szabadság szimbóluma, a State House tornyában lakott 1753-tól, harcba szólított a szabadságért és békét hirdetett, a harang 1846-ban elrepedt, de üzenetét még ma is, hang nélkül is hirdeti...

A bal oldali képen látható terem volt az amerikai történelmet meghatározó dokumentumok kidolgozásának és elfogadásának a helye; A jobb oldali teremben pedig a szenátus (vagy a mi történelmünk szerinti megnevezés - felsőház) ülésezett a fent említett 10 évben. (Mindkettő az Independence Hall-ban található.)

Bal: President's House Site - G. Washington és J. Adams építette és használta ezt az irodát azalatt, amíg az államok vezetése ebben a városban működött; ma csak egy kültéri múzeum, sok képpel, kevés fallal...

A város tele van stílusos épületekkel, szép és tágas terekkel, rendezett parkokkal és széles utakkal...

Jobb: B. Franklin Nacional Memorial (bal oldalon, közelebb); Museum of Art (jobb oldalon, távolabb).

Kicsit azt éreztem ebben a városban sétálva, hogy ezek az helyek, terek, tárgyak fontosak nekik, értékelik és vigyáznak rá. Olyan hangulatot idézett bennem, mint amikor a nagyszüleim lakásában kíváncsian sétáltam körbe - sok ódon, lassuló emlék keveredik a jelen újdonságával, lendületével. Vele és nélküle...

A Liberty Bell kicsit hasonló szimbólum számukra, mint a Szent Korona a magyaroknak; a város pedig olyan, mint nekünk Székesfehérvár; az ország, az egység egyik alapköve...

Daylesford

Daylesford egy másik premontrei apátság, amelyet volt szerencsém meglátogatni a karácsonyi szünet második felében (december 29. - január 6. között). Pár ottani atyát ismertem korábbról és ők hívtak meg engem, hogy mindenképpen látogassam meg őket is, ha már Amerikában vagyok.

A központ a Philadelphia vonzáskörzetében lévő Paoli kisvárosban található, csodálatos kertvárosi, dimbes-dombos környezetben. Az épületek körüli park tele van különleges fenyőkkel, örökzöldekkel (a kedvenc fáim; pl cédrus) - csodálatos és nagyon békés.

Röviden szeretnék szólni a hely történetéről, múltjáról. Amint a De Pere-i krónikámban már írtam B. Pennings premontrei atya (későbbi apát) jött először Amerikába az 1890-as évek végén, és alapított közösséget, majd iskolát Wisconsin-ban, majd ebből az anyaházból születtek később további premontrei helyek (ház, priorátus, apátság), iskolák, missziók... 1932-ben mentek először atyák Philadelphia mellé (kb fél óra DNY-ra) és megalapították a ma is működő Archmere Academy premontrei középiskolát (erről külön fogok szólni néhány nap múlva); majd két évvel később (1934) a Saint John Neumann High School-t, dél Philadelphiában. Az ötvenes évekre a két iskolából jövő hivatások miatt a közösség komolyan felfejlődött és szükségessé vált egy tanulmányi, nevelői központ kialakítása (1954, Daylesford) a belépők számára. 1956-ban Paoliban megalapították a Szent Norbert plébániát (vasárnap este ott voltam szentmisén). A hatvanas évek elején a közösség elhatározta, hogy alkalmas és végleges helyet keres magának; ekkor találták meg a mai területet Paoli-ban. 1963-66 között épült föl a hatalmas premontrei központ: a templom, a rendház és a lelkiségi központ első formája. A templom felszentelése 1967-ben volt. Daylesford először a De Pere-i apátság függő háza volt, később önálló apátsággá vált (úgy emlékszem még a '60-as években). 2004-ben volt egy nagy felújítás, amely elsősorban a lelkiségi központot és kisebb részben a rendházat érintette (bővítés, modernebbé tevés). Ezek az épületek is hasomlóan modernek, mint az itteni apátságban. Azért bőven lehet benne találni szépséget...

 Az apátsági templom, a harangtoronnyal. - A templombelső a bejárat fele nézve.

Az oltártól bal oldalra lehet látni a felolvasó állványt (fából faragott sas; piros díszítéssel); az oltártól jobbra pedig az énekesek és a zenészek foglalnak helyet a vasár- és ünnepnapi szentmiséken.

A festett üvegablakok különös fényt és színt, az eltolt tetőszerkezet pedig egyedi formát és tagolást ad a térnek. Személy szerint nekem a rengeteg beton nem jön be, de a színek és a formák tetszenek.

  A templombelső a hívek felől nézve. - A templom előtti tér, a háttérben, a fák előtt a temető.
A orgona sípjai szabadon vannak, nem egy házban, szekrényben; és a templom mindkét végében vannak. A legtöbb síp a templom elejében van a sekrestye melletti falon (amit a bal oldali képen látunk), a különleges sípok, főleg a trombiták a bejárat feletti falon, kis karzaton kaptak helyet (távolról följebb a 2. képen lehet látni). A plafon kivételével a falak meszeletlenek, a tömör beton látszik (leginkább a templom 2 végében látványos). Sokan kérdezik az apátot, hogy "mikor lesz már befejezve, lemeszelve a templom"? De ez már a végleges verzió, így lett kitalálva, akár tetszik, akár nem. A harangtorony sem mindenkinek jön be...

 A lelkiségi központ (a templom bal oldala mellett) - A rendház (a templom jobb oldala mellett)

A rendtársak nagy része a rendházban lakik, de az újabban jött testvérek (kb 5-en) már a lelkiségi központ 2. emeletén kaptak helyet. Az én szobám ugyanott, csak a 3. emeleten volt. Szuper szoba, csodálatos kilátással a parkra. Valamelyik atya mondta: "Mi a különbség a két apátság között? De Pere - széles folyosók, de kis szobák (sok atyának 2 szobája van, mert nem fér el; és csak egy mosdó van benne); Daylesford - szűk folyosók (de tényleg nagyon, már-már a klausztrofóbiáig), de tágas szobák (benne WC és zuhanyzó is)!" Így van tényleg, ezt én is tapasztaltam!

A jobb oldali mellékkápolna, ahol a zsolozsmák és a hétköznapi szentmisék vannak. - A bal oldali mellékkápolna, ahol az oltáriszentséget őrzik.
A hétköznapi szentmisére is elég sokan eljönnek, néha akár 50 ember is együtt imádkozik a szerzetesekkel. Ott is főleg idősebbek és terciárkák (harmadrendiek) vesznek részt a liturgiákon, de nagyon aktívan (ének, felolvasás, ministrálás és áldoztatás). A liturgiák, az én érzésem szerint, kicsit átéltebbek, komolyabbak és a miénkhez közelebb állóak, mint De Pere-ben.

 A káptalan terem (a kórus is itt próbál). - A lelkiségi központ nagy terme, aulája.

A káptalantermet csak a házikáptalannál használja a közösség, különben csak a zenei szolgálat készülésére és a nagyobb lelkigyakorlatozó csoportok befogadására szolgál a hétköznapokban. Régebbi időben, úgy tudom a hétköznapi szentmisék itt voltak, csak télen fáztak az emberek, mert nehéz rendesen befűteni.

Az aula eredetileg, a 2004-es átépítés előtt belső kert, udvar volt. Ezt fedték be később, így egy szép, tágas, világos közösségi termet kaptak a földszinten; a felső 2 emeleten pedig beljebb hozták a falakat (a látható oszlopok segítségével) és így 2 szinten plusz tereket kaptak, melyben ma a bővülő könyvtár található. Ügyes, okos és persze gazdaságos (nem elhanyagolható szempont, még itt sem) megoldás, és szerintem valamiképpen szép is. 

Most zárom a bejegyzést, de még tervezek egy DA-extra bejegyzést, melyben a hely néhány

érdekes, különleges és/vagy szép részét mutatom majd be... See you soon!

Akit bővebben érdekel a téma, annak az apátság honlapját ajánlom megtekintésre.

Megfejtés

Nagy meglepetésemre a háromszöges feladvány igen sok ember szürkeállományát megmozgatta.

Egyesek tudományos és precíz megoldásokat küldtek;

Mások kíváncsian a megfejtés után érdeklődtek...

Most elárulok nektek egy titkot:

Ezt a rajzot csak illusztrációnak szántam és nem feladványnak!?

Na ugye, hogy ugye...!!!

A bejegyzés sem matematikai, hanem angol nyelvi érdekességeket mutatott.

Szóval fogalmam sem volt a megoldásra, de nem is érdekelt,

egészen addig, amíg a dolog ilyen nagy visszhangot nem kavart!

Szóval ezután a rövid bevezetés után nézzük a matematikai kérdést!

Azokból a válaszokból közlök párat, amit ti, kedves olvasók írtatok!

Mindenkinek köszönöm az agyalást, várakozást, megfejtést és részvételt!

Kiindulásként egy frappáns rövid válasz, amit megjegyzésként is olvashattok:

"A felső 3-szög az valójában nem 3-szög hanem 4-szög. A látszat csal."

(GK, programozó)

"Gondolom csak a tipikus "szemfényvesztés"...

A nagy háromszög átlója nem  egyenes - így lehet belesajtolni a belső idomokat!

A felső  háromszögben  a két kisebb  háromszög és a sárga idom valóságban egy kicsit nagyobb, mint az ábrán van "rajzolva". A lenti  háromszögben pedig a két kisebb háromszög és a sárga  idom kisebb, mint az ábrán van "rajzolva". Így a kettő különbsége adja ki a "belecsalt" kis fehér kockát!!!

De persze hogy érdekes a dolog!!!"

(KE, mérnök)

"A probléma némi torzításon és optikai csaláson alapul. Az első ábrán, a piros és a sötétzöld háromszög találkozási pontja nem rácspont, mert a nagy háromszög átfogójának meredeksége 5/13 nem egyszerűsíthető tört ezért a két végpont között – mivel azok rácspontok – nem lehet több rácspont. Mindebből következik, hogy a nagy háromszög nem „szedhető szét” olyan módon, ahogyan a második ábrán látjuk, mert a piros háromszög rövidebb befogója eredetileg nem 3 egység, a zöld hosszabb befogója nem 5 egység, a sárga alakzat területe pedig nem 7 egység. (A látszat csal!) Arról nem beszélve, hogy a zöld és piros háromszög átfogói ilyenformán már nem eshetnek egy egyenesre, mivel a két átfogó meredeksége – 2/5 és 3/8 - nem azonos, tehát az alsó ábrán az alakzatok nem alkothatnak háromszöget. A két ábrán a világoszöld alakzat kivételével semmi sem az aminek látszik, ezekből a torzításokból keletkezett a többlet. Mondhatni, a „többlethez” igazították a második ábrát."

(VÉ, tanár)

"Igaz, hogy a részterületek területösszege 32 egység, de ez nem egy háromszög, hanem egy négyszög, mivel a fölső ábrán a baloldali háromszög tg 3/8-a az nem ugyanaz, mint a tőle jobbra lévő háromszög tg 2/5-e. Mert ha azonos lenne ez a szög, akkor a nagy háromszög területe 32,5 egység lenne, de így a részekből a négyszög területe csak 32 egység,; ha ezt a háromszöget kiegészítem egy 15 és 5 egység hosszuságú négyszögre, akkor ennek a területe 65 egység. Ebből a 65 egységből ha levonom a 32 egységet, akkor az 33 egység, vagyis eggyel több. Onnét lehet tudni, hogy ez nem egy háromszög, mert az 5x3, az nem azonos 8x2-vel."

(KF, bányamérnök)

Egyébként tegnap délután szerencsésen és élményekkel gazdagon visszaérkeztem amerikai bázisomra!

Rengeteg és sokszínű benyomás ért az elmúlt bő hét alatt, amit most próbálok feldolgozni!

A következő napok folyamán próbálok az élményekből átadni nektek is, amit tudok és lehet.

Számíthattok a bejegyzésekre: Daylesford, Philadelphia, Archmere, New York...